2015. augusztus 2., vasárnap

Harmadik

''Natalie nyisd ki az ajtót most rögtön''
Ha nem fejezi be,akkor mit tudok csinálni,ki kellene nyitnom az ajtót?Mi van,ha bántani fog?Ha nem bánt akkor mi lesz?Miután látta.hogy nem Natalie vagyok?Kinyitom az ajtót majd rohanva belevetem magamat az ágyamba.
''Mi a faszért vagy itt?'
''Én.én itt lakom''motyogtam.
''Akkor hol a faszban van Natelie?''kiabált megint.
Újra egy pöcs volt és eközben bennem ketyegett az óra.
''Na ide figyelj haver,ez az én kollégiumi szobám és ha idejösz akkor azt javaslom,hogy a kiabálást hagyjuk,mert Natalie nincs itt''kiabáltam vissza.
Meglepődött a reakciómra.Őszintén szólva meglepődtem magamon.Általában nem kiabálok az emberekkel,de ez a pöcs megérdemelte.A szemét forgatta, majd megfordult és elment.
''hova a fenébe gondolt ez''vigyorogtam,Megérdemlek egy magyarázatot tőle.Hogyan kerül ide és ébreszt fel.Nevetett majd kilépett a szobából engem egyedül hagyva,mi a fene volt ez?!''

~
Azzal töltöttem a napjaimat,vártam Natalie-t haza és végre magyarázatot adhasson.
A bezárt a szobámban tv-t néztem és olvastam a könyveket.Nem igazán volt társadalmi életem azóta amióta elhagytam a középiskolát,az időmet általában egyedül töltöttem,nem élveztem,de volt időm relaxálni.

~
''Oké baby készen leszünk 10 percen belül.''mondta Natalie kinyitotta az ajtót és belépett.
''Hol a pokolban voltál?''kérdeztem de ő figyelmen kívül hagyva a fiókban ruhákat kutatott.
''Gyerünk,készülj te fasz''nevetett.Gyerünk lustaság nem érünk rá.
''Hová?''
''Partyzni a fiúkhoz''
Gondolkodtam rajta 1 percet.
''Oké''mondtam majd én is kutatni kezdtem a fiókomba.Találtam egy csőfarmert egy hozzá illő laza pólót és a csizmámat.
Miért ne szórakozhatnák egy kicsit?

~
Ugyan olyan volt mint tegnap csak több volt az ember és nagyobb volt a ház.Láttam,hogy Louis és Natalie megint arra mennek,nagyszerű.
Csak arra a bunkó fiúra tudtam gondolni.Kíváncsi vagyok,hogy itt-e lesz.Remélem nem.
A konyha felé sétáltam,mert szeretnék inni.Megragadtam egy vörös poharat amit láttam és lenyeltem ami benne volt.Belebotlottam 10 emberbe amíg beértem a nappaliba.Kerestem valamit,de nem volt szerencsém.
''Stephanie''egy ismerős hang szólított.Körülnéztem,hogy megtaláljam Niallt.A kanapén ült és integetett.
''Mit csinálsz itt?Nem hittem,hogy partyzos típus vagy''
''Nem is,csak Natalie hozott ide,de elhagyott Louis miatt''
''Jól van,most már nem vagy egyedül''
''Tudom''kacsintottam rá majd felállt.
''Akarsz táncolni?''kérdeztem,igazából nem tudom miért,nem szeretek táncolni.
Felállt a kanapéról és elfogadta a kérésemet.
Megragadtam a kezét és a táncparkettre húzott,átnyomultam az izzadt testeken,hogy középen legyek.A zene hangosabb volt mint tegnap este,de nem tudom az értelmét.Ránéztem és rám kacsintott.Ráálltam a zene ritmusára,nem tudom mit kell csinálni csak hagytam,hogy a testem riszáljon.
A kezemet átcsavartam a nyaka köré,megragadta a derekamat és úgy húzott magához.Néztem ahogy kinyitotta a száját és megnyalta.
''Hé bud,muszáj beszélnünk.''szemeim elkerekedtek,ez volt az a pöcs.Azt hittem neki megyek.
Nem láttam az okát a tánc megszakításának,később is tudnak beszélni.
Jó volt látni a mérges arcát és nevetett.Niall és én elengedtük egymást.Elsétált a másik fiúhoz.
''Hamarosan találkozunk babe''mosolygott és elsétált a fiúhoz.Fáradtam szóltam a fiúhoz,vagy gyerekhez,bár az egyik ő volt mégis meg akartam tudni a nevét.
10 percet vártam Niallre a kanapén,de nem jött vissza.Csalódott voltam,ő tényleg egy sexy és tényleg rendes srác.Felnéztem rá,a földet néztem ahogy oda jött hozzám a fasz.
Láttam az arckifejezésének változását,közelebb jött hozzám.Küldött egy vigyort majd leült mellém.
''A nevem Harry''




2015. július 31., péntek

Második



Mi a fenének húz maga után. Nyomorultnak érzem magam. Ott kellet volna maradnom az ágyban. Huh, utáltam félni, különösen akkor, ha nem is ismerek senkit magam körül. Mindent láttam a sötétben, izzadt testek,ostoba tánc hozzá hangos zene, amely lassan kezd nekem fejfájást adni. Nem voltam benne biztos, kinek a  házában voltunk, teljesen egyedül. Natalie ott hagyott azt azt mondta nekem, hogy vissza fog jönni, de nem. Hiba volt idejönni Azt hittem, hogy ártatlan, de ez az egész csak egy álca volt. Ő valójában más.

Egy lány vagy fiú-nem tudtam megmondani-, a kezembe nyomott egy italt. Én nem érzem azt, hogy igyak az első éjszakán, nekem undi, de ki a fenét érdekel.Lenyeltem az anyagot, égette a torkomat, nem volt túl jó, úgy hogy nem kellet több.

"MI A FENE"-ordítottam, ahogy éreztem a hideg folyadékot egész ruhámon.
"TE FASZ!"-ordítottam újra dühösen a tényen, hogy kiömlött ital rám borult. 
"Nedves lett a ruhám te fasz"
"Van hogy befolyásolnak a lányok"-nevetett, vissza fordult a barátjához mintha nem történt volna semmi sem. Ez egy brit fiú volt? Mi volt érdekes a fiúk számára ebben a főiskolában?!? Az arcom vörös volt, az ő durva és nem helyén való megjegyzésért, az idegen fiú. Kerestem a táncoló testek mellett egy fürdőszobát. 

Natalie és Louishoz sétáltak  ki az ajtón, mintha semmi sem történt volna, félmeztelenül a folyóson egy másik üres szobába kerestek, nevetve figyeltem , hogy milyen kétségbeejtők voltak  és milyen furán néztek rájuk. Bementem a fürdőszobába próbáltam letörölni a nedves italt, amely egész ingemet átáztatta. Hallottam néhány csapkodás az ajtón, nem törődtem vele, aztán gondoltam, hogy csak néhány iszákos szórakozik. 

"Nyisd ki a kibaszott ajtót!" 

Ugrottam, és rohantam hogy feltartsam az ajtót. Persze. Ez volt az a fasz, aki kiöntötte rám az italát. Én nem tudtam, hogy néztem  az arcát a földszinten, de ő tényleg nagyon vonzó, a hajára simult egy amerikai zászlós kendő, viselt egy szakadt fél ujjatlan kockás inget, a fenébe. 

"Tetszik, amit látsz babe"- mosolygott felfedve a két gödröcskéit.

Szar van, hogy ne bámulja ember!
Lassan beleborzongottam.Folyton közelebb lépett,tudtam szinte érzem a lélegzetet az arcomon. Amikor már azt hittem hogy megcsókol,lehajolt.
"KiTudsz kijutni most már, úgyhogy
Gyomrom sora. Én annyira zavarba jöttem. Kifutottam a fürdőszobából, és le a lépcsőn. Azt akartam, hogy hagyjon most! Natalie nem hiányzik nekem. Azon kaptam magam,hogy a  járdán varó énekelt egy ismerős dalt.Luckey nekem a házat voltunk csak pár percre a lányok alvás, és a lábam megöl. Csak azt akartam, hogy meghatározzák. Bementem kimerülten,bezártam az ajtót magam mögött. Levettem a még nedves ruhát, és felhúztam a pizsomámat. Gondolataim a britfiún jártak aki leöntött. Nem tudtam aludni, szerettem volna pofon vágni, vonzó egy fasz.A telefon világít, csengő visszataszítóan hangosan ébresztett fel. Átnézte. Natalie üres ágyban, persze hogy  ő nincs itt,neki Louis kell.A  bátyám hívott. A bátyám volt a rangidős a középiskolában idén hátvéd a labdarúgó csapatban és a lányok szerették őt, nem tudom, miért,nem volt egy olyan fiú aki bárkit megkaphat.Nem tudtam, hogy miért hívott engem ilyenkor,mégis felkellett vennem.
"Hé húgi" mondta egy vidám hang.
"Mit akarsz" feleltem bosszúsan tudva, hogy valószínűleg szüksége van valamire.
"Nos valaki felébredt" nevet.
"Haha nagyon vicces, mond mit akarsz Jason"
"Sem...-" abbahagyta "jól csak azt akartam, hogy figyelmeztesselek  néhány barátom azt mondta nekem nem jó ott húgi
"Oh nézd meg, hogy az én kis tesóm,hogy félt" ugratom.
"Komolyan Steph, ezek az emberek nem jók" hangja komoly volt, aranyos volt, hogy ő aggódik értem, de  tudtam magamra vigyázni.
"Oké mondd"
"A nevük Louis" - lihegtem, mielőtt befejezhette volna. "MI" !? Azt válaszolta,hogy fél,hogy történik valani velem.
"OH nem is.erem" hazudtam.
"Uh ok, ahogy mondtam, Louis, Niall, Lian, Zayn és Harry" leestem az ágyról amikor hallottam a két ismert nevet, talán több Louis és Niall van azonkon kivül.Kell,hogy legyen valami magyarázat.
"Az a Niall gyerek ír és a többi angol, Steph vigyázz velük, hallottam egy csomó rosszat róluk, és ők nem az a fajta emberek azt szeretné, hogy lógj velül" figyelmeztetett.

"Oké, köszönöm" Letettem mielőtt bármit mondhatott volna. Mire gondolt,hogy  hallott egy csomó rosszat róluk. Niall és Louis nem  úgy tűnik, mintha nagy emberek lenének nem vagyok biztos benne, hogy a többi nem az.Annyira zavaros minden,de túl fáradt voltam bármire is gondolni.
Becsuktam a szemem újra. Ekkor volt 10:00 óra, de szombat volt, így nem volt keltés.Úgyhogy nincs mit tanulni még. Azt hittem, hogy egy kicsit tudok még aludni,de hangos lépteket  hallottam a folyosón.
A nagyléptekel  tette az utat az ajtótig, és az a személy, bevágta az ajtót, kiugrottam az ágyból
"Nyisd ki az átkozott ajtót Natalie!"

Egyszer hallottam a hangsúlyt, tudtam, hogy ki volt az. Ez volt az a  srác tegnap este nem kétséges, mit csinálhat itt?Honnan tudja Natalie nevét?

2015. április 22., szerda

Első

Nem tudom, hogy anyám miért ragaszkodott ahhoz, hogy elvigyen az egyetemre autóval, amikor csak egy órára van innen. Könnyedén hívhattam volna egy taxit, hogy elvigyen oda. Nem akartam vele egyességet kötni, mert nem tudtam mikor esik le neki ez az érzelmi szar. Sír mindenért...

Meglepő módon egész autóút alatt nem beszéltünk. A zenelejátszó halkan szólt, pihentetett. A fejemet az ablaknak döntöttem és megcsodáltam a pálmafákat, és a járdákat díszítő bokrokat. Mielőtt megláttam a feliratot: Floridai Egyetem.

Azért jött oda hozzám, hogy megállítson engem. Egy kicsit megugrottam a székben, amikor megláttam, hogy az autó egy üres helyen parkol. Megállt és becsapta maga mögött az ajtót. Mi volt a problémája, Jesszusom.

" Kifelé a kocsiból, Stephy! " Kiabált az autó mögött. Utálom ezt a becenevet, megaláz engem. A A Stephanie-t jobban kedvelem. Ez jobb. Sokkal jobb.

Engedelmeskedtem neki és kiugrottam az autóból. Nem tartott sokáig, hogy kivegye a cuccaimat az autóból, így úgy döntöttem, hogy a legjobb lesz, ha ő csak a ruháimat és néhány egyéb szükséges dolgot hoz. Megragadta a csomagomat, én pedig a két közepes méretű dobozt hoztam.

A campus felé sétáltunk, a lányok diákotthona felé. Nem tudtam nekik segíteni, már-már kéjes pillantásokat vetettem különböző fiúkra, akik valószínűleg kanos főiskolai fiúk, akik szeretnének bejutni az új lányok nadrágjaiba, ezt pedig nem tervezem a közeljövőben. Egy undorodó arcot villantottam feléjük; "perverzek", aztán tovább mentünk a diákotthonok felé.

" Majdnem ott. " Nézi anyukám a házakat. Fáradtan húzza a poggyászaimat, szinte a padlóra ejti őket.

Az ajtóhoz értünk, ez az új kollégiumom. Nagyon ideges voltam, úgy értem, mi van, ha a szobatársam egy pszichopata gyilkos, vagy talán csak egy normális diáklány?

 A gondolkodásomat félbeszakítottam, amikor úgy éreztem, hogy az egyik énem a kezemmel taszítja a kollégiumot. Majdnem pofára estem, majd szembefordultam az új szobatársammal. Úgy nézett ki, mint egy ártatlan, gyönyörű lány. Hosszú barna haja és alapból tökéletes arca volt - ellentétben velem.

" Haliiiii! Én Natalie vagyok " Csipog. Izgalmas látni, hogy örül az új szobatársának. Azonnal leugrott az ágyáról és egy öleléssel köszöntött.

" Stephanie vagyok! örülök, hogy találkoztunk. " Kuncogott. Igazából meglepett, hogy ilyen örömteli volt.

Nem beszéltünk az ölelés után. Anyám letett a cuccaimat az ágyamra, majd az autóhoz indult, tudta, hogy mennie kell.

" Hi-hi.." elzokogta magát. " Hiányozni fogsz "

" Te is hiányozni fogsz nekem. " Válaszoltam, és igyekeztem visszatartani a könnyeimet. Utoljára megölelt, úgy tűnt, mintha legalább tíz percig ölelkeztünk volna, de aztán visszaugrott a kocsijába. Néztem, ahogyan az új, fehér Mercedes-e elhajtott. Bámultam a tájat, aztán végre megfordultam és visszaindultam az új kollégiumomba.

Bementem a szobámba és a szemem elkerekedett. Egy srác volt Natalie fölött, szinte hallottam, ahogyan nyálat cseréltek. Milyen kibaszott undorító. Megköszörültem a torkomat, hogy próbáljam felkelteni a figyelmüket. Majd mindketten egy kínos pillantást vetettek rám.

A fiú nagyon szexi volt. Barna haj, ragyogó, világoskék szem.

Natalie megbotlott, a rejtélyes fiú pedig felállt.

" Nem tudtam, hogy visszajössz. sajnálom. " Hangján érezni lehetett bűntudatot, egy csipetnyit kínos volt. Nevettem, mire zavartan nézett rám. Úgy értem, kicsit rosszkor törtem be a szobába.

" Semmi gond, minden rendben. " Feleltem

A fiú felállt. hatalmas karjain tetoválások díszelegtek, leginkább a jobb karján. Megfigyeltem minden egyes tetoválását; egy madár, egy jávorszarvas feje, egy kis pálcikaember és egy gördeszka. A többi még butább volt. Remélem ez a srác tudja, hogy a tetoválások örökké megmaradnak.

Éles fájdalmat éreztem a karomban " Áú! " Ordítottam.

" Ne bámulj rá! " nevetett. " Ő Louis volt, mellesleg "

" Hello Kedves " A hangja a legaranyosabb dolog, amit valaha hallottam. Britt volt.

Egymillió kérdés cikázott a fejemben. Miért van Amerikában? Milyen Angliában? Amerika, vagy Anglia? Mindig is el akartam látogatni az Egyesült Királyságba, imádtam képeket nézegetni róla. Minden különbözik ott, mint Amerikában.

Még rengeteg kérdés volt bennem, de nem találtam a szavakat, úgy éreztem, megfagytam.

Végül szó nélkül kimentem a szobából, hogy egyedül hagyjam őket. Csak elképzelni tudom az arcukat a gyors távozásom után, de nem akartam, visszatartani őket.

Gondolom natalie nem volt olyan ártatlan, mint gondoltam...

Nem tudtam, hogy hová megyek, csak azt tudtam, hogy nem akartam ott lenni.

Egy órát töltöttem azzal, hogy a campuson járkáltam. Megismertem néhány gyönyörű területet, mielőtt úgy döntöttem, visszamegyek. Imádkoztam, hogy ne csinálják megint ugyanazt.

Kinyitottam az ajtót, és megkönnyebbülés fogott el, hogy az angol fiú nem volt ott, hanem sokkal inkább más. Egy kissé magas, szőke fiú hátát láttam. Natalie meglátott, mosolygott, majd a titokzatos fiő megfordult felém. Olyan gyönyörű volt. Kék szem és tökéletes mosoly.

" Niall, Steph, - Steph, Niall " bemutatott minket egymásnak.

"Örülök, hogy találkoztunk " Vigyorgott. Olyan mély, ír akcentusa volt, amitől még forróbbnak éreztem a helyzetet.

Lehajolt, körém fonta a karját, visszahúzott és újra mosolygott.

Úgy gondoltam, hogy ezúttal ők biztosan csak barátok, és ők nem csinálnak semmit. Csak ült Natalie ágyán, és beszélgettek, mint a cimborák.

Leültem az új ágyamra, nem volt túl kényelmes, se től nagy, de tetszett. Az előbbi dolgok még mindig tévelyegnek a fejemben, úgy viselkedik, mintha ott se lettem volna. Megnéztem a telefonomat, és láttam, hogy máris 21:00 van. Becsuktam a szememet és megpróbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy Niall és Stephanie civakodnak.

---

" STEPHANIE! " Felébredtem és szinte kiugrottam az ágyból, így a padlón landoltam. Szemeim nehezek voltak. Nem akartam még felkelni.

" Ébredj ribanc, kimegyünk " A szemem egyből kipattant a durva megjegyzést követően.