Első

Nem tudom, hogy anyám miért ragaszkodott ahhoz, hogy elvigyen az egyetemre autóval, amikor csak egy órára van innen. Könnyedén hívhattam volna egy taxit, hogy elvigyen oda. Nem akartam vele egyességet kötni, mert nem tudtam mikor esik le neki ez az érzelmi szar. Sír mindenért...

Meglepő módon egész autóút alatt nem beszéltünk. A zenelejátszó halkan szólt, pihentetett. A fejemet az ablaknak döntöttem és megcsodáltam a pálmafákat, és a járdákat díszítő bokrokat. Mielőtt megláttam a feliratot: Floridai Egyetem.

Azért jött oda hozzám, hogy megállítson engem. Egy kicsit megugrottam a székben, amikor megláttam, hogy az autó egy üres helyen parkol. Megállt és becsapta maga mögött az ajtót. Mi volt a problémája, Jesszusom.

" Kifelé a kocsiból, Stephy! " Kiabált az autó mögött. Utálom ezt a becenevet, megaláz engem. A A Stephanie-t jobban kedvelem. Ez jobb. Sokkal jobb.

Engedelmeskedtem neki és kiugrottam az autóból. Nem tartott sokáig, hogy kivegye a cuccaimat az autóból, így úgy döntöttem, hogy a legjobb lesz, ha ő csak a ruháimat és néhány egyéb szükséges dolgot hoz. Megragadta a csomagomat, én pedig a két közepes méretű dobozt hoztam.

A campus felé sétáltunk, a lányok diákotthona felé. Nem tudtam nekik segíteni, már-már kéjes pillantásokat vetettem különböző fiúkra, akik valószínűleg kanos főiskolai fiúk, akik szeretnének bejutni az új lányok nadrágjaiba, ezt pedig nem tervezem a közeljövőben. Egy undorodó arcot villantottam feléjük; "perverzek", aztán tovább mentünk a diákotthonok felé.

" Majdnem ott. " Nézi anyukám a házakat. Fáradtan húzza a poggyászaimat, szinte a padlóra ejti őket.

Az ajtóhoz értünk, ez az új kollégiumom. Nagyon ideges voltam, úgy értem, mi van, ha a szobatársam egy pszichopata gyilkos, vagy talán csak egy normális diáklány?

 A gondolkodásomat félbeszakítottam, amikor úgy éreztem, hogy az egyik énem a kezemmel taszítja a kollégiumot. Majdnem pofára estem, majd szembefordultam az új szobatársammal. Úgy nézett ki, mint egy ártatlan, gyönyörű lány. Hosszú barna haja és alapból tökéletes arca volt - ellentétben velem.

" Haliiiii! Én Natalie vagyok " Csipog. Izgalmas látni, hogy örül az új szobatársának. Azonnal leugrott az ágyáról és egy öleléssel köszöntött.

" Stephanie vagyok! örülök, hogy találkoztunk. " Kuncogott. Igazából meglepett, hogy ilyen örömteli volt.

Nem beszéltünk az ölelés után. Anyám letett a cuccaimat az ágyamra, majd az autóhoz indult, tudta, hogy mennie kell.

" Hi-hi.." elzokogta magát. " Hiányozni fogsz "

" Te is hiányozni fogsz nekem. " Válaszoltam, és igyekeztem visszatartani a könnyeimet. Utoljára megölelt, úgy tűnt, mintha legalább tíz percig ölelkeztünk volna, de aztán visszaugrott a kocsijába. Néztem, ahogyan az új, fehér Mercedes-e elhajtott. Bámultam a tájat, aztán végre megfordultam és visszaindultam az új kollégiumomba.

Bementem a szobámba és a szemem elkerekedett. Egy srác volt Natalie fölött, szinte hallottam, ahogyan nyálat cseréltek. Milyen kibaszott undorító. Megköszörültem a torkomat, hogy próbáljam felkelteni a figyelmüket. Majd mindketten egy kínos pillantást vetettek rám.

A fiú nagyon szexi volt. Barna haj, ragyogó, világoskék szem.

Natalie megbotlott, a rejtélyes fiú pedig felállt.

" Nem tudtam, hogy visszajössz. sajnálom. " Hangján érezni lehetett bűntudatot, egy csipetnyit kínos volt. Nevettem, mire zavartan nézett rám. Úgy értem, kicsit rosszkor törtem be a szobába.

" Semmi gond, minden rendben. " Feleltem

A fiú felállt. hatalmas karjain tetoválások díszelegtek, leginkább a jobb karján. Megfigyeltem minden egyes tetoválását; egy madár, egy jávorszarvas feje, egy kis pálcikaember és egy gördeszka. A többi még butább volt. Remélem ez a srác tudja, hogy a tetoválások örökké megmaradnak.

Éles fájdalmat éreztem a karomban " Áú! " Ordítottam.

" Ne bámulj rá! " nevetett. " Ő Louis volt, mellesleg "

" Hello Kedves " A hangja a legaranyosabb dolog, amit valaha hallottam. Britt volt.

Egymillió kérdés cikázott a fejemben. Miért van Amerikában? Milyen Angliában? Amerika, vagy Anglia? Mindig is el akartam látogatni az Egyesült Királyságba, imádtam képeket nézegetni róla. Minden különbözik ott, mint Amerikában.

Még rengeteg kérdés volt bennem, de nem találtam a szavakat, úgy éreztem, megfagytam.

Végül szó nélkül kimentem a szobából, hogy egyedül hagyjam őket. Csak elképzelni tudom az arcukat a gyors távozásom után, de nem akartam, visszatartani őket.

Gondolom natalie nem volt olyan ártatlan, mint gondoltam...

Nem tudtam, hogy hová megyek, csak azt tudtam, hogy nem akartam ott lenni.

Egy órát töltöttem azzal, hogy a campuson járkáltam. Megismertem néhány gyönyörű területet, mielőtt úgy döntöttem, visszamegyek. Imádkoztam, hogy ne csinálják megint ugyanazt.

Kinyitottam az ajtót, és megkönnyebbülés fogott el, hogy az angol fiú nem volt ott, hanem sokkal inkább más. Egy kissé magas, szőke fiú hátát láttam. Natalie meglátott, mosolygott, majd a titokzatos fiő megfordult felém. Olyan gyönyörű volt. Kék szem és tökéletes mosoly.

" Niall, Steph, - Steph, Niall " bemutatott minket egymásnak.

"Örülök, hogy találkoztunk " Vigyorgott. Olyan mély, ír akcentusa volt, amitől még forróbbnak éreztem a helyzetet.

Lehajolt, körém fonta a karját, visszahúzott és újra mosolygott.

Úgy gondoltam, hogy ezúttal ők biztosan csak barátok, és ők nem csinálnak semmit. Csak ült Natalie ágyán, és beszélgettek, mint a cimborák.

Leültem az új ágyamra, nem volt túl kényelmes, se től nagy, de tetszett. Az előbbi dolgok még mindig tévelyegnek a fejemben, úgy viselkedik, mintha ott se lettem volna. Megnéztem a telefonomat, és láttam, hogy máris 21:00 van. Becsuktam a szememet és megpróbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy Niall és Stephanie civakodnak.

---

" STEPHANIE! " Felébredtem és szinte kiugrottam az ágyból, így a padlón landoltam. Szemeim nehezek voltak. Nem akartam még felkelni.

" Ébredj ribanc, kimegyünk " A szemem egyből kipattant a durva megjegyzést követően.





Sziasztok!
Hárman fordítjuk ezt a blogot, minden részt más ember fog megírni, Ha tetszett az adott fejezet, kérlek hagyjatok magatok után nyomot, sokat jelentene. :)
Építő kritikát is szívesen fogadunk.

Della xx.